Hinta a város felett

Egy magányos alak üldögélt, a város felett himbálódzó hintán, közben egy szép piros almát forgatott a kezei között. Sóhajtva az arca elé emelte az almát és feltette neki azt a kérdést, ami már órák óta foglalkoztatta:
- Hé, Alma… Szerinted mindenhol ez fog történni a világon? – mutatott körbe maga körül. A hinta végei nem látszódtak a gyárakból felszálló fekete füsttől, az utcákról pedig felhallatszódott a mentők, rendőrök és tűzoltók szirénáinak a hangja. Még ha csak a gondolataiban is az alma válaszolt neki.
- Fogalmam sincs, hiszen emberek. Kiszámíthatóak, de nem lehet tudni, hogy mit művelnek a környezetükkel. – az alak elhúzta a száját és tovább nézte a város utcáit. Az emberek mindenhol ott voltak. Autókkal siettek hazafelé egymást előzgetve, egymást szidva vagy csak az utcákon sétáltak egyedül vagy társaságban. Nevetgéltek vagy éppen szomorúan kullogtak egymás mellett.  A város megunta, hogy az alak csak nézi nagy szemekkel és dühösen rászólt.

- Te ott fent! Ahelyett hogy szomorú arccal nézelődsz magad körül, akár segíthetnél is.
- Hogyan segítsek innen fentről? – kérdezett vissza gúnyosan. De a város helyett az alma válaszolt.
- Menj le oda és tegyél valamit az emberekkel, hogy ne így bánjanak a saját élőhelyükkel.
- És szerinted ki hallgatna egy ismeretlenre? -  A városból felhangzott egy nagyobb robaj. Mindenki figyelme a zaj forrása felé irányult. Két kocsi rohant egymásba az egyik úton. A körülöttük álló emberek mind telefonáltak vagy ijedten bámultak a roncsokba szorult emberekre.  Pár percen belül a mentők és a rendőrök is megérkeztek, ellátták a sérülteket. Befejezték, amit szoktak és mindenki ment a maga dolgára.

- Látod? Ez történik az emberekkel. Nem figyelnek, bajt okoznak, megsérülnek és meghalnak. – magyarázta az alma. – A világon mindenhol ez történik, és ezen nem lehet változtatni, csak kismértékben javítani.
- Már értem… - mondta az alak. – Hogy tudnánk ezen javítani? Rakjunk ki táblákat? Tartsunk beszédeket?
- Semmi ilyesmit nem kell tenni. Szimplán rá kell döbbenniük, hogy mit veszítenek, ha folytatják ezt a felelőtlen életmódot.
- És mennyi időbe telik, hogy rájöjjenek? – kérdezte a város. Az alma elgondolkozott mielőtt válaszolt volna.
- Talán hetek, hónapok… de évekbe is kerülhet. Attól függ, milyen ütemben teszik a dolgokat.
Az alak elgondolkozott és kissé meglökte magát, így a hinta előre- hátra lebegett a levegőben. Alatta elterült a város, ami már sose lesz teljesen szép és tiszta, mert már beleivódott az a kosz, amit az évek során felhalmoztak.

- Hé… Alma én szeretnék innen elmenni. – mondta az Alak és leugrott a hintájáról majd vissza sem nézve örökre eltűnt a város felől.